Higgyétek el nem csak önelégült duma. A sajnálkozás elgyengít, a düh erőt ad.

Igaz, de a sajnálkozás, meg a düh nem ellentétes oldalon álló fogalmak! Mindkettő a sötét oldal érzelme. Sajnálni azért szoktunk valakit, mert attól félünk, hogy ami vele megtörtént, az velünk is megeshet, vagyis a sajnálat a félelemből fakad. A düh is a félelemből származik, akkor vagyunk dühösek, vagyis támadóak, hogyha nem akarunk, vagy nem tudunk elszaladni (üss, vagy fuss). Az okos ember pont annyit tartózkodik a sötét oldalon, amennyit a világoson, így harmóniában van önmagával és a világgal.
Nem személyesen valamelyikünkről mondom, csak a fogalmakról ezek jutottak eszembe...

Amit írtam, azt főleg poénból tettem, de valóban hiszek abban, hogy egy férfinak nincs szüksége sajnálatra. Nem lehetsz egyenrangú egy olyan baráti, haveri kapcsolatban ahol sajnálnak. Abból feszengés lesz, nem természetes reakciók, és előbb-utóbb el fogják kerülni egymást. Vagy a sajnálkozó, vagy akit sajnálnak megunja a szitut.
Mi írófélék előnyben vagyunk az átlagemberrel szemben, hisz kiírhatjuk magunkból az érzelmeket. Sőt, még segíthet is adott esetben, ha szívunk valamit. éhesen könnyebb evésről írni, elhagyatottan a magányról. Akkor gáz, ha kiteljesedett, boldog közegben lubickolunk, de szenvedésre van megrendelés. Nem vagyok túl bölcselkedő alkat, remélem nem írtam túl sok hülyeséget.

...teljesen igaz a második bekezdésed!
Ha jóllakott kényelemben ültem az előző életemben, eszembe sem jutott alkotni, bezzeg, amikor jönnek a magánéleti, vagy egzisztenciális problémák, előkerül a lúdtoll (nálam még a puha ceruzák, és a csőtollak is a rajzoláshoz)!
Sőt, lázas betegen milyen jókat lehet alkotni! Mintha bejönne hozzám a múzsa melegedni:) (Neked is volt már olyan?)

...de belerúgni azért sem fogunk, mert kemény emberről van szó, a végén meg majd a mi lábunk fájdul meg... Hát nem, azért is felsegítjük inkább! ...bár akkor meg a karunk húzódhat...

Nagyképűen hangzik, de kitaláltam egy életelvet, melyet, ha igaz betartok!

Ha elesnék, mert nem bírom tovább, kérlek rúgj belém, attól erőre kapok.

Szívós tag vagyok, sokszor felálltam már és sokszor megbizonyosodtam arról, hogy aki nem p*csöl azzal, hogy sajnálja magát, az előbb utóbb talpra áll. Mindenféle szempontból: anyagilag, erkölcsileg, íróilag. Jól érzem magam a bőrömben, élvezem az életet, rengeteg tervem van, a világon semmi gondom. Megoldásra váró dolgaim vannak, de az nem gond. Szerencsésnek tartom magam, vagy hülyén optimista vagyok, olyan mindegy. Egy példa: ma még nem ettem, annyi volt a koncentrált meló és most farkasétvágyam van, nagyon jól fog esni a kaja. Ugye milyen szerencsém van, hisz nagyon jóízűt fogok kajálni?

Szerintem Profundis példa értékűt nyújt kitartásból, ezért egyáltalán nem tudok haragudni rá, ha ki-kiborul. A karcon van egy spanyolviasz kakiló kollégánk, ő ott a fő hangadó (Al Bundy), na neki egyetlen rossz gondolatát sem tudom tolerálni, mert nem tudok vele empatizálni. Mondják, hogy üzletben nincs barátság, én azt mondom, ezt egy frissen csalódott ember találta ki, mert mindenben barátság, cinkosság, ellenszenv, ilyesféle érzelmek döntenek. Ha igazán megbölcsesedik valaki, akkor rájön, hogy csak az érzelmeket lehet tanácsadóként elfogadni, minden más az egó játéka, lobbizása.

Amikor azt írtam, tisztelet a kivételnek, te voltál az egyik, akire gondoltam, Profundius. Nem akarom én senkinek sem osztani az észt, csak egyszerűen idegesít sokak teljes közönye, mert tudom, hogy többet is meg tudnának tenni. Talán én is. Nincs mese, változtatni kell. A sikereidhez szívből gratulálok, a munkához pedig sok szerencsét kívánok!

Megtiszteltetésnek veszem, és nagyon örülök annak, hogy a Báró kiadta novelláimat (tudom, hogy személynév elé nem teszünk névelőt, de valahogy így érzem helyesnek, és a köznyelv is engem támogat). Mondtam neki már akkor is, hogy nem kedvelem a humoros sci-fit, de szerinte belefért az én stílusom. Írogatok szépirodalmi oldalakra, sok az elvont haverom, ismerősöm, nehéz nekik ajánlgatni Facebook-on a meztelen ügynök seggét, vagy a szörös Adolfizét a könyvelésről. Finoman ezt úgy tudom megvilágítani, hogy nem tudok azonosulni a magazin fő irányvonalával. Erről már oldalakat írtam privátban Bárónak, de itt is, egy másik blogban. Ha eltúlzom, jogosan kérdezhetik meg, ha ennyire nem bírod ezt a nevet, akkor mi a sz*rt keresel itt. Nos, erre a válaszom: bejön nekem minden megjelenés.
Dolgozom most egy új világon, egyfajta világégés utáni reális történelmin, de semmi fantasy vagy sci-fi vonal. Csak szigorú tények, valószínűségek Az abban a világban játszódó novellákat szívesen megfutatnám a magazinban, ha Bárónak is van hozzá kedve, de először be kell fejeznem egy pályázatit. Gyakorlatilag csak hétvégén tudok írni, ehhez még hetek kellenek.
Hozzászólások2:
Maggoth novelláját szétkaptam, még rengeteg benne a hiba, de csak röhög rajta, mert pár óra alatt, fél kézzel írta, nem érdekli mi lesz vele. Csattanóra épített írás, adott szint fölé nincs értelme feljavítani, mert csak a poénja ér valamit.
Craz sem a legjobb novelláit tette fel, ráadásul ő a bizarr, a groteszk felé vonzódik, ami engem nem érdekel. Sajnos pont annyira nem fog meg a humoros sci-fi, vagy a horror sem. Sokat olvasok, bár most már alig van rá időm, de ezeket a témákat mindig is kerültem. Azaz nincs benne szókincsem, mércém, véleményem. Limonádé dumát tolhatok, de nincs értelme. Bármelyikőtök kér segítséget valamelyik kidolgozott, érett írásához, nagyon szívesen bedobom magam. Én, ha megírok egy nyers sztorit mondjuk tíz óra alatt, akkor legalább 30-40 órát még köszörülöm, mielőtt bárkinek megmutatnám. Ezután küldöm nyelvtani segítőmnek, aki beleköt mindenbe, amibe lehet. Édelgés egy szál se, szigorú elemzés. Amikor megfuttattuk néhányszor egymásnál, készen van a nyers munka. Ezt ilyenkor már elküldöm, megosztom, ha kell, de tudom, hogy még komolyan át fogom írni, szerkeszteni. Most olyan munkákról írok, melyek megérdemlik ezt a munkabefektetést. Amit olyan értéknek tartok, hogy eltegyem az örökkévalóságnak. Nem akarok más neveket felhozni, de pl. Maggoth itteni novellája nem érdemli meg ezt a melót. Szellemes ötlet, nagyjából kidolgozva. Szívesen beszélgetek jó írásokról, amit fel lehet javítani, de összecsapott szösszenetekről nem.
Közben elolvastam kraki fent lévő írását, és rájöttem, hogy alaposan offoltam a témát. Elnézést az ömlengésért.
Egyébként, ha

Hí!
Véletlen keveredtem ide, mármint a novella alá, amit bevallom, még nem olvastam el. Az én esetemben, viszonylag bonyolult a helyzet (bár valszeg mindenki ezt mondja). Van egy viszonylag jól működő faműves vállalkozásom, ahol keményen kell nyomulnom. 36-os láncfűrésszel hadonászok, viszont a hátam annyira ki van, hogy simán rokkantnyugdíjas lehetnék. Tavalyelőtt leégett a műhelyem, iszony mennyiségű alapanyaggal, félkész és készáruval, valamint a család értékeivel, melyeket annak padlásán tároltunk. Felrobbant egy három m3-es gáztartály is, de megmaradt a tőle harminc méterre lévő házam. Kp tartalékom nem volt, de hitelekből tovább tudom vinni a vállalkozást. Késélen táncolok, állandóan hazardírozva dolgozunk, de még legalább két év kell, hogy felszámoljam az adósságaimat és újra legyen készletem. Báró, gondolom érted nagyjából miről is van szó. A feleségemnek elege lett a hazardírozásból, a közös életből, és különköltözött. Utolsó éves informatikushallgató, sokat kellett tanulnia, ezért rám hagyta a három gyerekünket, mert zavarták a koncentrációban. Heti egyszer elmennek hozzá édelegni, de a munkák sűrűje nekem jutott. Rám maradt a teljes háztartás, mosogatással, mosással, takarítással. Kínomban meg kellett tanulnom főzni, és tisztességgel meg is teszem. Félkész sz*rokra, mekire, vendéglőre nem telik. Költségkímélés céljából lemondtam a weblapszerkesztőmet, aki százalékért szerkesztette és optimalizálta az üzleti honlapomat. Muszájból megtanultam az egyszerű weblapkészítést és optimalizálást. A legfontosabb keresőszavakra a Google első oldalain vagyok (fa bútor-ra a 29. vagyok 2 130 000 találatnál, kerti fa bútorra 9-ik 915 000 találatnál, rönk bútorra 14.) Történelmi novelláimat kiadják novemberben, felkérést kaptam egy történelmi regény írására, siker esetén évente egyre, 2-300 000 leütés terjedelemben. Írok egy f*sza, világteremtő elbeszélést, beneveztem pár pályázatra, ahol szeretnék jól szerepelni.
Tudom, hogy most egyszerre sajnáltatom és fényezem magam, de azt is, hogy ez rajtam és néhány emberen kívül senkit sem érdekel. Leírtam, mert ehhez volt kedvem. Téged Menma nem ismerlek, de Tornádó hasonló faszi lehet mint én, valszeg megérti az állapotomat. Fullosan kitöltött életem van, de tegnapelőtt oda értem, hogy a legnagyobb hajtásnak vége, talán csillapodni fog a megrendeléseim mennyisége. Valamennyire utolértem magam anyagilag és nekiláttam újra az írásnak. Szépen haladtam, talán lesz időm beszélgetni írásról is, de ez még nem biztos. Az előbb felsoroltak mindegyikének meg kell ezt előznie fontosságban, és tudja a halál mikor mi jöhet közbe.

Értem én, csak az egész úgy jön le, mintha ők (tisztelet a kivételnek) tennének szívességet neked és nem pedig fordítva. Félre ne érts/értsetek, eszem ágában sincs nyalni, sok hasznom amúgy sem lenne belőle, mivel mostanában egyáltalán nem írok, de annyit még én is látok, hogy sokan szarnak bele az egészbe. Bezzeg ha adtad volna a felsőbbrendűt, valószínűleg sokak teljesen másképp állnának hozzá a dologhoz.

Hát Veled tényleg semmi baj nincs, teljesen bejön a papírforma, hogy a fiatalokban van még alázat. Bennem is azért, mert megszenvedtem érte. Addig nem ismertem, amíg menőjenő vállalkozóként osztottam az észt. Sokkal jobban ismerek már más szempontokat, semhogy elkötelezzem magam egy vélemény mellett, akkor sem, ha az a sajátom. Namár most: az is érthető, ha sokan a győztes mellé szeretnek állni, és ezért nem kötelezik el magukat mellettem, A félelem a legütősebb érzelem, én pedig bárkinek megengedem, hogy kedvére gyakorolja, nem is nagyon tudok ellene tenni. A saját démonaimat is épp elég kordában tartani.

Pati kuki? Ne mááár! Egy butuska kislánytól még elmegy, de egy férfitól, aki ráadásul író...
Egy-két helyen elgépeltél néhány betűt.
Mindenesetre a bejegyzés üzenetét felfogtam. Nagy a nyomás minden pályakezdő írón, főleg rajtad a Meztelen Ügynök miatt, s amint látom, a honlap tagjai nem is igen törik magukat, hogy kicsit fellendüljön a forgalom. Pedig néhány tapasztaltabb író igazán megtehetné, hogy elszór egy pár kommentet. Igaz, magam sem bombázom tele a véleményemmel a honlapot, de én az írás technikájához analfabéta vagyok, kezdő, tehát max annyit tudok írni, hogy tetszett-e az adott alkotás vagy sem. Ami pedig a nagyobb gond, a novellák alatt meg van jelenítve, hogy hányan olvasták el. Ha az írók, akiknek a nagy része ismeri is a másikat, nem fogják értékelni a társuk írását, akkor kicsoda?