Profundis kastélya, vagy hachiendája, avagy remetelakja...
Este eme filagórián tartottuk az írói eszmefuttatásokat, de igazából jó nagyok enni ültünk ki...
A házigazda kutyája, akiről már novella is született. Értelmes eb, aki nem keveredett a városi népséggel... (Szerk.megjegyzés 2012 decemberben: sajnos azóta ő már nincs közöttünk, Profu nagyon megsiratta...)
Mi más igazolhatná a téridő önmagába való visszagörbülését, ha nem az, hogy errefelé a macskák a madáretetőben töltik a napjukat. Sajnos, amikor elrepült, pont akkor merült le a fényképező aksija...
Napközben ide (a vadászterembe) húzódtunk be az augusztusi hőség elől...
De Profundis Clamavi, amint meglepődik a fotós bátorságán...
A munkasarokban költői rendetlenség:
Össze kell állítani a rádiós felszerelést! (Ja, az asztalon különféle alkoholos üvegek, ezeket csak nézegettük, hozzájuk sem nyúltunk...)
Ndy gyorsan megnéz valamit az ebúk rájderén:
Az írótalálkozón mindenki beszélt, vagy olvasott. De csak azért olvasott, hogy utána beszélhessen róla...
Lent a szuterénben rendezkedett be a konferencia ifjúsági tagozata:
Zina, a szerkesztőségi kutya nagyon elálmosodott az emberek megállás nélküli süketelésétől...
...de aztán kiment, hogy Buksival végre értelmesen töltse az időt:
Zora lefotózott egy tükröződő szellemet is, aki szintén fényképezővel volt felszerelkezve:
Andy Baron - aki viszonylag rövid rádiós múltat tudhat maga mögött - megbirkózott a technika ördögével (fojtogató élmény volt):
És eztán már mehetett a munka:
Ide visszajövünk, írótársak!
A nagy ház ajtaja már zárva, de tényleg bármikor visszatérhetünk!
