Lia Fuszek, akit szülei bosszantó módon leánynévvel ajándékoztak meg, és aki e-miatt férfiként állandó bizonyítási kényszer terhével élt, éppen a konditerem öltözőjében tartózkodott. Izzadt testét a zuhanyzóban lemosta, a tükörben megcsodálta izmait, és már majdnem felöltözött, amikor észlelte, hogy eltűnt a jobb zoknija. A földre dobta zuhanyozás előtt, erre jól emlékezett. Ott állt nadrágban és mezítláb, amikor ezt észlelte. Egyrészről mit húzzon a jobb lábára? Másrészről nem szerette a rejtélyeket.

Történetünk szempontjából fontos, sőt ─ megérted hamarosan ─ népek sorsát fordító jelentőségű ez a hétköznapinak tűnő eset.

A zokni valójában egy óvatlan mozdulattól becsúszott a padok közé, és amíg Lia a zuhanyzóban volt, egy másik konditermi vendég véletlenül a szekrény alá rúgta. Lia ezen a napon félig felöltözött lábbal távozott, bosszúsan, de az események sorsformáló erőmezeje alól ezzel a távozással ki is vonta magát. Így tulajdonképpen a történetből is kisétált.

Nem úgy a zokniban élő szubatomi méretű népek! Ezek a milliárdok nem is voltak tisztában azzal, hogy ők ily parányiak, és emiatt mi emberek nem is tudunk a létezésükről. Ezek a népek buzgón kutatták a náluk parányibb világokat, de kultúrájuk évezredei alatt még csak eszükbe sem jutott a mi létezésünk! Az idő malmai más mértékkel őröltek az ő világukban, az a perc, ami Lia Fuszeknek rövid kellemetlenséget okozott, nekik az évekig tartó válságot. A gazdaságuk megrendült, kormányok mondtak le és királyok feje hullott a porba a zavar korszakában.

A zokniban használatakor ─ a nem lineáris matematika még ismeretlen törvényei szerint ─ különleges, a világokat is egybetartó erők szabadulnak fel, de amikor a ruhadarab elveszti tulajdonosát, akkor ezek az erők fékevesztetten tombolnak; a zokni világegyetemében káosz és nyugtalanság keletkezik. Nem is beszélünk most a kidobott és méltatlanul elfelejtett darabokról, mert könyvtárnyi anyaga van azoknak is, valahol, egy skandinávkockás térdzokni világában, egy tudósokkal teli bolygó városnyi archívumában. Most csakis Lia elhagyott univerzumát vizsgáljuk.

Zoknink népei tehát a barbárságba süllyedtek, a megbolondult időjárás rejtőzködésre, megváltozott környezetük pedig vadságra kényszerítette őket. Elkóborolt kutyák mutálódtak félelmetes kardfogú dingókká, csupán néhány nemzedék alatt (a fuszekli még a padok alatt volt), és elefántok zsugorodtak ormányosbogár méretűre, az eredeti súlyúkat megtartva. Képzeld, ha egy ilyen bogár a fejedre esik!

Amikor I.Ferdinánd, a harcos Zakkantak törzsfőnöke elfoglalta az őt megillető helyét törzse élén, akkor a mi világunkban Robi, az éjszakai takarító megtalálta a zoknit.

Amint Ferdinánd unokája lett a törzsfő, Robi a táskájába tette a fél pár lábbelit. Arra gondolt, hogy valahol otthon egy ugyanilyen árva, páratlan darabja van, kimossa és összeházasítja őket. Örült is nagyon, mert a takarítói bére nem tette lehetővé új ruhák beszerzését. Ezzel Róbert birtokba vette a lábravalót, és tudtán kívül helyreállította a zokni quantumfizikai rendjét (bármit is jelentsen ez).

Sajnos azonban a jó szándékú mentőakció elkésett, ugyanis a Zakkantak VIII.Ferdinánd vezetésével háborút indítottak a Hegylakók ellen. A hadjárat útvonala keresztülvezetett a Lábatlan-hágón, ahol egy rég elfelejtett titkos rakétasilóban Piszkos Zab fővadász, a sereg parancsnoka működőképes hidrogénbombákat talált. Ha találta, hát kis is próbálta, mert a Zakkantak nem féltek az újdonságoktól.

A bombáknak (csak aki a filozófia iránt érzéketlen, az ítélhetné mindezt helytelennek) életfeladatuk felrobbanni. Az öreg fegyverek karmikus magfúziója elsöpörte a helyreálló rend minden törvényszerűségét. Még Róbert szennyes kosarát is, egész városával együtt. Lia Fuszek is elpárolgott ezen a napon,  de ha már  egyszer úgyis kivonult a történetünkből, akkor ne is gyászolja senki!

Bántó viszketés jelentkezett az esemény hatására Pelder Zsenge lábikráján, aki egy magasabb világban a mi univerzumunk zokniját viselte. Zsengét annyira felbosszantotta a szúró fájdalom, hogy lerántotta, és nyomban kidobta. Gazdag család sarjaként megtehette, hogy eldobja megunt tárgyait, a lábravaló ráadásul semmilyen értéket nem jelentett számára, így a világunkat is tartalmazó ruhadarab a rózsaszín főutca egyik nukleáris hulladék gyűjtőjébe került. Abba az élénkzöld, intelligens gyűjtőbe, amelyik megvizsgálja és megsemmisíti a köztisztaságra fenyegetést jelentő hulladékot.

Jelen pillanatban az automata a fél pár zokni hasznosságát mérlegeli. Vannak még szegény emberek Pelder Zsenge bolygóján, a szemetes pedig megvizsgálja, hogy költségek szempontjából megéri-e a darabot áttenni a központi elosztóba? Rosszul áll az ügy: Pelder világában sok négy-, és hatlábú humanoid él, de egylábúak ─ a kiváló közegészségügynek hála ─ viszonylag kis számban. Az egylábas ruháknak arrafele igen kicsiny a piaca.

A válság, a hőmérséklet-emelkedés, és mindazon anomáliák, amelyeket most a világunkban tapasztalsz, ezeknek az eseményeknek a következtében jelentkeztek, gazdátlan, bizonytalan sorsú zoknink jövője pedig egy szemeteskukában szolgáló köztisztasági processzor döntésétől függ.

De ne féljetek, amíg elítéltetünk, még van időnk átgondolni a múltunkat, átölelni egymást. A zoknikat pedig becsüljétek jobban, mert istenek vagyunk mi, világok formálói. Otthagyjuk a kezünk (lábunk) nyomát mindenen. E világban egy büdös lábtyű, lent a mélyben pedig: miriádok boldogsága!

Azon gondolkodtál már, hogy miért hazudoznak a politikusaink?

    A történet Finegen Húsos alsónadrágjával kezdődött...

***