Csütörtökön szórólapoztam a Nyugati-téri Alexandra Könyváruház előtt. A boltból az eladók többször kijöttek, szóróanyagot is kértek, talán még a vezetőséget is hívták telefonon, hogy ezt megengedhetik-e. Végül is csak kíváncsi tekinteteket vetettek rám a kirakat belső oldaláról, én pedig igyekeztem nem belépni a főbejárat előtti, már magánterületnek számító járdára. A kijövő vásárlók kezébe nyomtam egy-egy papírt, a MEZTELEN ÜGYNÖK reklámját. Szándékosan nem szólítottam meg a még csak befele tartókat, nehogy az a vád érjen, hogy rontom az üzletet. Bár promócióként az is szerepel ezen az anyagon, hogy minden tízedik, a honlapra regisztráló ember postán ingyenes folyóiratot kap, én még azt is kiötlöttem, hogy aki bármilyen szépirodalmi kiadványt vásárolt, az féláron kapja a magazint. Bár nagyobb hatásfokkal juttattam el a reklámot a célközönséghez egy könyvesbolt előtt, mint mondjuk a metró bejáratánál, ahol leginkább a szemetesben landolt volna, ezzel a módszerrel unalmas órákra kárhoztattam magam. A hétköznap délutáni könyvvásárlók kis számban érkeztek, én meg fel-alá sétálgattam a közeli pizzéria utcai asztalainak közönsége által megfigyelve. Pizzát, sört persze az ottani drága áron is többen fogyasztottak, mint irodalmat, de akkor nem ez foglalkoztatott. Az a vicces gondolat ütött szöget a fejembe, hogy szimbolikusan leképezem a hazai fantasztikus, és szórakoztató irodalom helyzetét, amennyiben azt is, mint akkor engem gyanakvással figyelnek a kultúra önjelölt kufárjai. Éppen hogy megtűrnek, de csak azért, mert kormányunk még nem hozott újabb szigorításokat, mondjuk az akadémiai jóváhagyás nélkül író szerzők bebörtönzéséről. És ez a hasonlat sem durva, mert egy jó barátom figyelmeztetett, hogy az új főpolgármester újabb javaslatára a szórólapozást tiltó rendelet is hamarosan érvényben lehet. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy mit szimbolizáltak azok a jól öltözött hölgyek, akik kegyesen elvették ezt a tartalmas kis cédulát, és olvasás nélkül eldobták. Az elutasítás ebben az esetben nem valami cipő kiárusításnak, vagy belvárosi nyelviskolának, illetve az azt szórólapozó unott diáknak szólt, hanem a mi irodalmi missziónknak. Na. azért pozitív jelképértékű esemény is volt, sokan olvasták, volt aki beszélgetett, másvalaki vásárolt is a kiadványból, úgyhogy van helyünk a kínálatban! Egyébként a szórólapról az "irodalmi" szót már elhagytam, az maradt, hogy "Szórakoztató Magazin", mert ha benne hagyom, akkor élből elutasítják néhányan. Mit gondoltok, a következő szám alcíméből is hagyjam ki? (Amúgy megalkuvásból...)
Szerintem hagyd ki. A legtöbben félreértelmezik az irodalom szót, és magasirodalomként gondolnak rá. Ilyenen megközelítésben üti egymást a régi címben lévő szórakoztató-irodalom, egészségesebb, ha csak a szórakoztató marad. Nagyobb a vevőköre ez utóbbinak.
Hozzászólásokat
csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció
| Belépés
]
